A halál pillanatában!

Sokakban merül fel a kérdés, vajon mi történik a halál pillanatában? A most következő történet, talán választ adhat kérdésünkre.
Nikoletta szemtanúja volt a történteknek, ő így mesélte el, mit látott azon a bizonyos éjszakán.

Nikoletta egy ötágyas kórterembe helyezték el a belgyógyászaton. Rajta kívül még hárman feküdtek a kórteremben. Vele szembeni ágyon feküdt egy nagyon idős, haldokló, kómában levő néni. A kórtermet betöltötte a légzőkészülék monoton hangja. Már mindenki aludt, csak Nikoletta nem tudott elaludni. Tekintete mind untalan a halálán lévő nénire esett. Összeszoruló szívvel nézte és hallgatta a néni haláltusáját. Megpróbált elfordulni és zenét hallgatni, de nem volt képes a zenére figyelni. Úgy döntött inkább imádkozik a néniért.
Eltelt így egy kis idő. Majd Niki arra figyelt fel, hogy egyre feszültebb lesz, mintha a levegőben is változás állt volna be. Abbahagyta az imádkozást és figyelmét a kórteremben érezhető változásokra fordította. 
Nem sokkal később, alig pár perc telhetett el, mikor észrevett két alakot, vagy inkább emberi sziluettet a néni ágyához közeledni. Az egyik alacsony volt, mint egy gyerek a másik egy magasabb férfi. Régies öltözéket viseltek. Nem csináltak mást, csak álltak az ágya mellett. A néni, mintha érezte volna őket. Egyre erősödő hörgő hangot hallatott. Az egész nem tartott tovább fél percnél. Majd, amilyen hirtelen jelent meg a jelenés, olyan gyorsan semmivé foszlott. Niki nem hitt a szemének, de alig ocsúdott fel az előbb látottakon, újabb változás lett érezhető. Egy lágy fuvallat érkezett, a levegő mintha tele lett volna elektromossággal. A feszültség is nagyobb lett a kórteremben.
Az ajtóban hirtelen megjelent egy csodálatosan szép nő. Olyan gyönyörű volt, mint egy angyal. Nem e világi szépség volt. Arca szabályos és hófehér, ajkai pirosak. Egy nagyon szép, barna árnyalatú, talpig érő ruhát viselt. Egyenesen a néni ágyához siklott. Nem nézett máshová, mintha Niki és a többi beteg ott sem lettek volna. Olyan szeretet áradt belőle, hogy Niki szemében könnycseppeket csalt ez az érzés. A Földöntúli szépség ott ált a néni ágyánál és hatalmas szeretettel nézett rá. A néni szeme felnyílt, és mintha mondana valamit. Majd végleg elcsendesedett. Az angyal eltűnt, vele együtt a feszültség is, ami addig beborította a kórtermet. Nem hagyva maga után mást, csak békés megnyugvást. A csendet a lélegeztető gép halk monoton hangja zavarta csak meg. Nikinek kellett egy pár perc míg maga is megnyugszik és abba tudja hagyni a sírást, majd elment szólni a nővéreknek.

Halál közeli élmény!

                                       

Ágit rohammentő szállította korházba epevezeték elzáródás gyanújával. A megérkezést követően egyből vitték is a műtőbe. Az altatás alatt Áginak különös tapasztalásban volt része. A semmiből hirtelen egy alagútban találta magát. Nem volt teljesen sötét, sűrűbbnek érezte az őt körülvevő levegőt. Olyan volt, mintha úszna benne. Úgy érezte nem függőlegesen halad, inkább mintha vízszintesen siklana a különös alagútban. A távolban egyre erősödő fényt vett észre. Ahogy egyre közeledett a fényesség felé, a félelme is úgy csökkent. Kíváncsiság volt a legjelentősebb érzése és az izgatott várakozás. Kiért az alagútból egy nagyon erős fehér fényben találta magát. Rövid idő múlva már tisztán látta az elé táruló tájat. Soha addig nem látott még olyan gyönyörű zöld füvet és fákat, mint akkor. Földöntúli szépség volt. A fákon fehér fény madarak voltak. Mikor jobban szemügyre vette az őt körülvevő tájat, akkor látta meg, hogy nem csak fákon ülő, vagy repülő madarak vannak fehér fényből, de az emberek és a gyerekek is fénylényként léteznek ott. Ági egyre élénkebben figyelt, egyre több és több fénylény vette körül, illetve közeledtek felé. Félelem nélkül fordult a legközelebb járó fénylény felé, aki felé igyekezett. Ági nagy örömére édesapját ismeret fel az egyre közelebb érkező lényben. Ő is elkezdett felé haladni. Mikor közel kerültek egymáshoz, Ágit élete során a legmegdöbbentőbb kérdéssel fogadta édesapja. – Hogy kerültél ide? - Ági elmesélte, hogy mi történt vele és, hogy nem tudja, hogy hol van és miért, de már ő ott is akar maradni. Édesapja nem volt bőbeszédű, közölte vele, hogy vissza kell térnie, még nem jött el az idő. Ágit erős érzelmek öntötték el, Édesapja olyan szeretettel beszélt, hogy úgy érezte belehasad a szíve. Még maradni akart, még beszélni akart édesapjával, hisz annyi mindent szeretett volna kérdezni tőle. De amilyen hirtelen jött a tapasztalás, olyan hirtelen is lett vége. Ezek után már csak arra emlékszik, hogy az altató orvos beszél hozzá. A műtét jól sikerült, az orvosok semmilyen felmerülő komplikációról nem számoltak be Áginak. 

Az elhunyt nagypapa látogatása!

A lélek képes, két helyen lenni egy azon időben.



A most olvasott történetet diktafonnal rögzítettem. Nikoletta, akivel ez a dolog megtörtént és most ő lesz a mesélő is. Az eredeti hanganyag tartalmát olvashatjátok.
Nikoletta vagyok, és velem történt meg ez az eset. Aki tud erre más magyarázatot, akkor tessék!
Azt mondják ugye, hogy az emberek gondolatai hatással vannak más emberek goldolataira. Lehet ez történt most is.
Körülbelül négy éve történt. Szintén, mint nyáron annyirszor kint ültem az erkélyen. És egyszer csak azt éreztem, mintha feltámadna a szél. De nem olyan szél, mint amikor messziről érkezik és érzed a lendületét. Ez inkább olyan volt, ami csak körülötted van jelen, körbe vesz. Egy érezhető saját fuvallat és a füled mellett zúgva halad el. Még egy ilyen, pukkanásféle hangot is hallasz. Ami állítolag azzal magyaráznak, hogy dimenzióváltásnál lehet ilyet érzékelni. Amikor egyik dimenzióból a másikba átmegy egy lélek. Akkor van ilyen pukkanás hang. Másrészről olyan, mintha bedugulna a füled, vagy én nem is tudom. Én valami ehhez hasonlót éreztem. Nem tudom másként leírni az érzést. És abban a pillanatban, amikor ez történt, jött egy megmagyarázhatatlan gondolat. Nyár közepén voltam, jól éreztem magam. Miért gondolok hirtelen a régen elhunyt nagypapámra? És egyszer csak azt éreztem, hogy ez nem simán csak egy gondolat. Inkább olyan, mintha érezném őt. Hogy ott van velem. Még köszöntem is neki. Annyira intenzív volt az érzés, mintha tényleg ott lenne a közelemben. Fizikailag érezhető volt számomra, csak nem láttam. Nem tudtam mi történik és azt sem, hogy miért. Egyre jobban olyan volt, mintha vibrálni kezdene a levegő, majd a vibrálás elmúlt. És ezzel egy időben olyan érzésem volt, hogy a nagypapám is elment. Nagyon furcsa érzés volt.
Másnap este tálálkoztam anyuval, pont vacsorára értem haza. Vacsora alatt mondtam anyunak, hogy tegnap olyan különös érzésem volt. És itt közbevágott. - Tudom! Hitetlenkedve néztem rá, de már kérzdeztem is vissza. - Csak nem a papa? Úristen anya, Te is? És képzeljétek el, hogy anyu épp a presszóban dolgozott és ő is ugyan azt érezte. Bent a teremben egy fuvallat keletkezett, és egy pukkanó hang kisérte.

Még most is kiráz a hideg, ha rá gondolok. Anya is érzete a papa jelenlétét, pont úgy, ahogyan én. A beszélgetésünk alatt az is kiderült, hogy mind a ketten azonos időben érzékeltük a jelenést. Ugyan azon a napon, ugyan abban az órában és valószínűnek tartom, ugyan abban a percekben jelent meg mintkettőnknél. Szerintem semmi különöset nem akart, csak meglátogatott minket.

Éjszakai rémület!

Szilvia és Péter úgy döntöttek egy alkalommal, hogy ideje lesz elmélyíteni a kapcsolatukat. Egyik este Szilvia Péternél töltötte az éjszakát. Ez volt az első éjszakájuk, amit végig egymással töltöttek. Valamikor éjszaka Szilvia felébredt. Talán szokatlan a hely, gondolta, sikerült visszaaludnia, de hamarosan ismét felébredt. Nem volt teljesen sötét a szobában, az ajtó nyitva volt és kint a nappaliból enyhe fény áradt a hálóba. Szilvia, ahogy szétnézett a szobában, meglátott egy különös árnyékot az ajtóban. Mikor jobban szemügyre vette és valamelyest hozzászokott a szeme a szoba fényéhez, akkor látta meg az ismeretlen férfit, aki úgy látszott őt figyeli az ajtóból. Szilviát elkapta a rémület. Őrülten rángatni kezdte Pétert és közben kiabált és sitítozott is a félelemtől. Mikor Péter felébredt és sikerült legalább annyira megnyugtatni a barátnőjét, hogy értelmesen és összefüggően el tudja mondani, mit látott, addigra az idegennek hült helye lett. Péter még akkor töviről hegyire átvizsgálta a házat. Nem talált senkit és arra utaló nyomot sem, hogy valaki járt volna a házban. Szilvia jó ideig nem aludt Péternél, egyszerűen nem mert még egy éjszakát a fiúnál tölteni. Péter gyakran mondogatta a lánynak, hogy biztos csak álmodta a dolgot, vagy épp álmodott valamit, és amikor felébredt még mindig látni vélte az álomban látottakat. Szilvia hiába ismételgette, hogy nem álmodott és nem is volt álmos, tehát lehetetlen, hogy álomképet látott akkor éjszaka.
Egy idő után egyre kevesebbet beszéltek az esetről és lassan Szilviában is enyhűlt az átélt rémület emléke. Már maga is próbálta valami kézenfekvő dologgal megmagyarázni a látottakat.
Eltelt még egy pár hónap, mire a pár ismét Péter házában együtt töltötte az éjszakát. Nem történt semmi szokatlan. A következő éjszakát is együtt töltötték. Egy kis éjszakaifény világított a szobában. Péter ismét arra ébred, hogy Szilvia sikítozik és vadul rángatja őt. Péter rögtön kiugrott az ágyból és egyből elindult átkutatni a házat. Nem talált ismét semmi gyanus dolgot. Mikor belépett a hálószobába, Szilvia az ágyon ült, a takarót szorosan magára húzva zokogott és reszketett.
Mikor a nő megnyugodott valamelyest, Péter megkérte mesélje el mit látott. Szilvia elmondta, hogy egy férfit látott az ajtó előtt és pont őket nézte. Most a hálószoba ajtaja csukva volt, a férfi bent a szobában az ajtó előtt állt, és figyelt. A féfi megkérte a nőt mesélje el, milyennek látta a látogatót.
Körülbelül úgy 180 cm magas, vékony. Kicsit csapzott, őszes, egyenes szálú hajú. Legalább 2 hetes szakálla és mélyen ülő szemei voltak a férfinak. Sötét színű kockás pizsamát viselt.
Péter alig hitt Szilvia leirásának. Édesapja viselt sötét zöld kockás pizsamát, mikor meghalt. És a személyleírás is egyezett. A halála előtt pár nappal csúnyán összeveztek, egy butaság miatt. Mindketten nagyon büszkék voltak ahhoz, hogy kezdeményezzék a békülést és megbeszéljék a dolgot. Péter édesapja nagyon beteg volt, már az ágyból sem tudott segítség nélkül kikelni. A férfit azóta sem hagyta nyugodni, hogy nem tudott bocsánatot kérni édesapjától. A halála napján és az az előtti éjszakán nem aludt otthon.

Péter egy új esélyt látott, hogy beszélni tudjon az elhunyt édesapjával, Szilvián keresztül. De a nő hallani sem akart arról, hogy valaha is még egy estét, vagy éjszakát a házban töltsön. Péter sok éjszakát virrasztott át, hátha ő is meglátja apja szellemét. De sajnos erre nem került sor. Időközben Szilviával megromlott a kapcsolatuk és szakítottak. Péter nem adta fel a reményt, hogy egyszer lesz lehetősége az édesapjának a bocsánatát kérni.

Túlvilági tulajdonos!

A történet főszereplője egy Suzuki Swift. Tulajdonosa Győző volt. Súlyos betegséggel küzdött. Az autója volt az egyetlen amihez nagyon ragaszkodott. Amúgy jó lelkű férfi, mindenét megosztotta a családtagjaival, rokonaival, ha úgy hozta a sors. Egy alkalommal, mikor Győző korházban volt az unokaöccse el szerette volna kérni az autóját egy pár órára. Győző vonakodott a kölcsönadástól. Nem szívesen adta volna oda, és ennek hangot is adott. Amit az ünökaöccs tiszteletben is tartott és nem vitte el az autót. Még aznap pár órával később Győző elhunyt a korházban. A szóban forgó Suzuki Swiftet az unokaöccs örökölte. És itt kezdődtek a furcsaságok. A Suzuki riasztója, mintha megbolondult volna. Volt, hogy naponta többször is megszólalt. Ami még önmagában véve nem olyan nagy dolog, hiszen előfordul ez más autókkal is. Ami igazán meglepő volt, hogy mikor az új tulajdonos, Tamás, el akarta vinni az autót, még mielőtt oda ért volna, ismét megszólalt a riasztó. Kikapcsolták. Ekkor nem akart indulni. És ismét megszólalt a riasztó. Tamásnak rossz érzés volt, hogy úgy került a birtokában a Suzuki, hogy megörökölte. Tudván azt, hogy Győzőnek nagyon a szívéhez nőtt az autó és nem akarta, hogy más vezesse, vagy neadjisten más valaki tulajdonába kerüljön. Tamás végül elvitte az autót és használatba vette. A riasztó néha -néha még magától megszólalt, de egyre ritkábban. Viszont kezdtek elromlani az alkatrészek. Először az ablaktörlő motorja adta meg magát, majd az akkumulátor, amit ráadásúl pár havonta cserélni kellett. Elromlott a fütőmotor, kirobbant a jobb oldali ablaküveg. És még lehetne sorolni. Amint megjavították vagy kicsrélték az éppen aktuális alkatrészt, mindig jött valami más, amit javítani kellett az autón.

Tamásnak volt egy nagyjátékfilm ötlete, amit sikerült megvalósítani. A film horror -dráma. (Egy testben) Ebben a filmben a gyilkosok autójának a Suzukit használták. Majd miután befejezték a filmet, az autót kivonták a forgalomból. Tamás megunta, hogy mindig van valami baja. Sokat költött rá, még sem futott hibátlanul egy hónapig sem. Több mint másfél évig a házuk hátsó udvarán állt a Suzuki. Ez idő alatt hat érdeklődő jött, hogy megvennék az autót alkatrésznek. De egyik érdeklődőnek sem sikerült elvinnie. Mindig valami közbe jött nekik. Pár napja jelentkezett egy újabb érdeklődő, aki el is vitte az autót. A vevőnek olyan családi problámája adodótt, hogy másnap kénytelen volt vissza vinni Tamásnak az Suzukit és elállni a vételtől. Az autó továbbra is eladó, de vajon lesz e olyan ember, akit a Suzuki elfogad. Tamás elmondta, hogy olyan, mintha az autónak valóban lenne lelke. Az első pillanattól kezdve tiltakozott, hogy hozzá kerüljön és míg használta, végig éreztette vele, nem ő a gazdája, tulajdonosa. Most viszont, mintha nem akarná, hogy szétszereljék, megsemmisítsék. Hogy az autónak saját lelke van, vagy esetleg Győző szelleme birtokolja az autót, nem tudni. De egy biztos, a Suzuki nem akarja, hogy használják. Csak annyit akar, hogy hagyják békésen elenyészni csendes magányában.

Kisértetház III. befejező rész.

A látszat azt mutatta, a családnak hasznára váltak a beszélgetések az árnyéklényekhez. Lassan kezdett úgy tünni, nyugalom köszönt Erzsébetékre. Eltelt egy pár hónap, nem történt semmi szokatlan.
Egyik nap délután Erzsébet haza ért a munkából. Belépett a házba, egyenesen a konyhába indult. Még mielőtt elérte volna, hirtelen megtorpant. A nappali előtt elhaladva egy pillantást vetett a helyisébe. És akkor meglátott egy idösödő férfit, magas volt, őszes hajú, vékony testalkatú. Rövidujjú pálmafás inget viselt. Az egyik kezében tálca volt, rajta poharak. Épp áthaladt a nappalin. Erzsi kicsit megijedt. Ki lehet ez az idegen férfi, és miért szaladgál tálcával a kezében az ő otthonában. Gondolta betörő nem lehet. Akkor ki, és mit keres ott. Mire végig gondolta ezeket, bátorságot is gyüjött. Lassan visszaindult a nappali felé. Mikor oda ért egy kicsit még habozott, majd hirtelen belépett a helyiségbe. De ott már nem volt senki.
Erzsi nem talált más magyarázatot a történtekre, mint azt, hogy most egy élethű szellemet látott. Az elkövetkező hetekben több ilyen valóságosnak tűnő jelenést is láttak. Erzsébet lánya egy idős, ősz kontyba fésült hajú, szemüveges nőt látott a nappaliban az egyik fotelben ülni. A jelenség alig egy percig volt látható, majd eltűnt.
Ez volt az utolsó csepp a pohárban. A család úgy határozott, költöznek, amint lehet. Nagyon rövid idő alatt sikerült új házat találniuk magunknak.
A költözés előtti éjszaka, Erzsébet nagyon nyugtalanul aludt. Valamikor hajnali négy óra tájékán felébred. Elindult a mosdóba. Nem kapcsolt vilanyt, kintről elég fény szürödött be a házba.
A szobába visszafelé tartva csukva voltak a szemei. Anyira álmos volt, hogy nehezére esett nyitva tartania őket. Kezeivel tapogatta a falat, tudta ott van az ajtó, mindjárt eléri, és ekkor megfogott valamit, ami hűvős, tömör zselészerű anyagnak tünt. Szörnyen megijedt. Felsikoltott. Hirtelen azt sem tudta, mit csináljon. Majd gyorsan a kapcsoló felé nyúlt, és felkapcsolta a villanyt. De nem látott mást azon a helyen, csak az üres falat.

A család még aznap sietve elköltözött, és tudomásom szerint azóta, szellemmentes, nyugodt életet élnek.

Kisértetház II. rész.

Teltek a hónapok. Erzsébet és két gyermeke, ugyan kezdték megszokni a szellemárnyak időnkénti felbukkkanásait az ablakuk, és ajtajuk előtt, és nagyon ritkán otthonukban. De azért fusztrálta őket. Egyre többször került szóba a költözés lehetősége. A kisértetjárástól eltekintve, a ház tökéletes otthont nyújtott számukra.
Hosszútávú bérleti szerződést kötöttek, és a teljes házat felújították. Úgy tervezték, hogy idővel megvásárolják az ingatlant.
Egyik este vacsora után, együtt tévézett a család, amikor hat árnyékember, párokban haladtak el köztük és a televízió között. Majd a falon keresztül távoztak.
A gyerekek megrémültek, és kirohantak az utcára. Ilyen intenzitású jelenést még nem tapasztalt a család a házban.
Erzsébet ekkor döntött úgy, hogy segítséget kér.
Pár nappal később felkeresett egy médiumot, elmondott neki mindent. Azt a tanácsot kapta, hogy először probáljon beszélni a szellmekkel. Mondja el nekik, hogy mi a család szándéka a házzal, és mindent, amit az ő jelenlétük kapcsán éreznek.
Erzsébet pontosan úgy tett, ahogy a médium javasolta. Ezt követően minden nap, mikor egyedül volt otthon, beszélt a szellemekhez. És minden alkalommal, amikor meglátta a hivatlan átsuhanó vendégeket.
Ettől a gyerekek méginkább félni kezdtek. Szabadidejüket az udvaron, vagy a közeli parkban töltötték, csak ne kelljen a házban lenni.
Eltelt egy - két hét, de látszólag nem történt semmi. Csak Erzsi érezte azt, hogy megbolondul. Ugyanis szokásává vált beszélni a szellemekhez. Változás nem történt, csak az asszonynak csökkentették a magány érzését.
Körülbelül úgy két hét elteltével, változás történt. Az addig sűrűsödő túlvilági jelenlét , folyamatosan csökkeni látszott. Míg majdnem teljesen megszűnt. Már csak néha - néha érzékeltek átsuhanó árnyakat a házban. Azok is inkább csak villanás szerűek voltak. A család kezdett fellélegezni.

Folytatása következik.